„Ismerjük fel, milyen mérgező minőségektől szükséges megtisztítani a lelkünket.
Mérgező minőség mindaz, amivel a folytonosan változó élettől érkező kihívásokra, tanításokra, felkérésekre úgy reagálunk, hogy nem vesszük figyelembe valódi Önmagunkat.
Amikor az Élet kérdéseire nem Önmagunkkal válaszolunk.
Néhány téves minta, amivel mérgezhetjük magunkat:
Amikor egóból elutasítod a lelkednek szóló tanításokat. Jól megmondtad, jól kizártál valamit, valakit az életedből, látszólag nem érint meg semmi…de valójában magadra zártad az egó-celládat, amiben szép lassan megkeményedsz és elszáradsz.
Amikor hamis tüzet égetsz – olyan dologgal tuningolod magad, ami mulandó, függőségben vagy illúzióban tart. Amitől látszólag lelkesedsz, tele vagy energiával, szenvedéllyel – de valójaban olyan vagy, mint egy kiéhezett kutya, akit semmi nem tud jóllakatni, újabbnál újabb élményekre vadászol – és mihelyt nem kapod meg a következő adagot kiégettnek, dühösnek vagy depressziósnak érzed magad.
Amikor igent mondasz valamire, amire a lelked mélyén nemet mondtál volna, de talán annyira erős a valaminek való megfelelés, hogy észre sem veszed, vagy megpróbálod megmagyarázni magadnak, hogy miért helyes, miért így kellett tenned, viszont belül erőtlennek, bizonytalannak, zavarodottnak, talajvesztettnek érzed magad.
Mérgező minőség mindaz, amikor azokat a gondolatokat töltjük fel energiával, amitől rosszul érezzük magunkat, levertek leszünk vagy épp „mérgesek” leszünk a külvilágra.
Megtisztíthatjuk, felszabadíthatjuk magunkat, ha engedjük érezni azt, amit valójában érzünk, úgy, hogy közben nem véleményezzük, nem ítélkezünk és nem gyártunk mellé történetet.
Ha csak az érzésnek vagyunk jelen és megengedjük, hogy a lelkünk átragyogjon rajtunk.”
Botos Orsolya